Június 29.-július 2. között szervezte meg a VIII. Hungarikum Napokat a szebeni HÍD Egyesület. Erre a rendezvényre kapott meghívást az EMKISZ, hogy pár szóban bemutathassa tevékenységét, programjait és további terveit.
29-én, csütörtökön délután érkeztem meg Szebenbe, majd egy gyors felfrissülés után máris indultam az Astra Nemzeti Múzeum skanzenjébe, ahol egy szakmai konferenciával kezdődött a program, Hungarikum és Transylvanikum – értékek, márkák, ízek címmel. A családias hangulatú konferencián többek között a hungarikum-törvényről és az értéktárak fejlődéséről hallhatunk Magyarországon és Erdélyben is, és kicsit beleláthattunk abba a folyamatba, amelynek eredményeképpen Torockó épített öröksége felkerült a hungarikumok listájára. Ezután Szeben 2019-es Európa Gasztronómiai Régió címéről és az ehhez kapcsolódó tervezett fejlesztésekről, programokról hallottunk pár szót, majd a skanzen etnikai kisebbségekkel foglalkozó sétányát mutatták be a házigazdák, végül az Élő Erdély Egyesület mutatkozott be. A konferenciát lezáró Unicum- és kürtőskalács-kóstoló közben bőven volt lehetőség az ismerkedésre, beszélgetésre, amit aztán egy igen finom vacsora mellett folytattunk.
Pénteken délelőtt – miután befejeztem a prezentációm előkészítését – jutott időm egy kicsit körbejárni a városban is, legalábbis a központban. Nem hiába volt Európa Kulturális Fővárosa Szeben: a városközpont az átfogó felújításoknak köszönhetően nem csak gyönyörű, de igazán élhető is lett: nagy közösségi terek, csodás épített környezet, és ami nekem személyesen nagyon sokat dobott a központ hangulatán: gyakorlatilag nincsenek ordító reklámok, még a Nagy- és Kispiacon lévő üzletek, bankok külső arculata is letisztult és az épületekhez illeszkedő.
Rövid városnéző barangolásom végére az EMKE és EMKISZ-csapat többi tagja is megérkezett, és elindulhattunk a Habitus Könyvesboltba, ahol lelkes – és főként fiatalokból álló – közönség előtt mutattam be az EMKISZ tevékenységét. Külön élmény volt az, hogy a résztvevőkkel gyakorlatilag az egész előadás alatt élénk párbeszéd folyt, látszott, hogy mindenkit érdekel, amit csinálunk, és az előadás végén több kérdés is érkezett úgy a különböző programokkal, mint az EMKISZ-tagsággal kapcsolatban.
A délutáni előadás-sort az Életpályák, programok a közművelődés szolgálatában – Tanulmányok az EMKE 130 évéről című kötet bemutatása zárta, a könyv létrejöttéről és a benne szereplő tanulmányokról Bartha Katalin Ágnes, a Szabédi László Emlékház vezetője beszélt.
Este fél 8-tól a budapesti Udvari Kamaraszínház Kié ez az ország című előadását néztük meg a GONG Színházban, majd egy közös városnéző séta után egy-egy sör mellett folytattuk a beszélgetést.
Szombaton ismét az Astra Nemzeti Múzeum skanzenjébe vezetett az utunk, ahol a gulyásfőző verseny zajlott. Bár eleve úgy indultunk neki, hogy mi is versenyzők leszünk, végül is úgy döntöttünk, hogy nem veszünk részt a gulyásfőzésben, mert bár receptünk volt ugyan, és még az üstöt is biztosították nekünk a szervezők, de egyéb eszközöket nem nagyon sikerült vinnünk a buszon, és a hőségriadó sem biztatott sok jóval. Így végül gulyásfőzés helyett inkább körbesétáltuk a skanzent, majd árnyékos helyet keresve megnéztünk egy néptánc- és népzenei bemutatót, miközben a 1717 nevű sörmanufaktúra szebeni recept alapján Németországban készülő kézműves söreit is megkóstoltuk.
Sajnos kis csapatunknak szombat délután már haza kellett utaznia Kolozsvárra, így a vasárnapi programról, többek között a 400 literes Nagy Gulyás megfőzéséről is lemaradtunk. Azt viszont megígértük a szervezőknek, hogy a jövő évi Hungarikum Napokon is részt veszünk, és jövőre már biztosan benevezünk a gulyásfőző versenyre is.
Zárásképpen szeretnék a magam és a teljes EMKISZ-EMKE csapat nevében köszönetet mondani a HÍD Egyesületnek és kiemelten is Serfőző Leventének a meghívásért, valamint gratulálni a szervezőknek, önkénteseknek a szuper rendezvényhez. Máris nagyon sok ötletünk van, hogy milyen programokkal térhetünk vissza Szebenbe, és csodás érzés tudni, hogy egy lelkes, érdeklődő fiatal csapat vár majd ránk a következőkben is.